Presbiterek

Dr. Szabó Balázs Tibor

Nős, 2 gyermek édesapja, 4 unoka nagyapja
Nyugdíjas villamosmérnök
Mindkét szülőm kecskeméti református családból származik, velük kezdtem a budahegyvidéki református gyülekezetbe járni. Mindkettőjük családjában voltak presbiterek, Cseri Kálmánnal és Nagy Tiborral személyes jó kapcsolatban álltak. A kelenföldi gyülekezetben konfirmáltam, az esküvőnk és a gyermekeink keresztelője már Budahegyvidéken volt.
Három éve mentem nyugdíjba, ezt megelőzően 30 évig egy nemzetközi informatikai cégnél dolgoztam, ezalatt több szakmai és vezetői feladatkört láttam el. Tanulmányaimat a Műegyetemen végeztem, villamosmérnöki, mérnök-tanári és egyetemi doktori diplomát szereztem.
Mindkét gyermekünk több évig cserkészvezető volt. A legutóbbi presbiterválasztás óta négy unokánk született.
Családunkban az ökumené a mindennapi élet része, ugyanis feleségem a hitét gyakorló katolikus. Minden januárban részt veszünk az ökumenikus imahetek alkalmain, és a házasulandó jegyespárok közül több vegyes felekezetű fiatalt láttunk már vendégül testvéri beszélgetésre, bizonyságtételre.
Tíz évvel ezelőtt házi bibliakört szerveztünk, azóta rendszeresen összejövünk a gyülekezet tagjaival és beosztott lelkészével. A házigazda-szerep és a Bibliáról való beszélgetés irányítása körbejár a bibliakör tagjai között. A gyülekezeti alkalmakon szívesen fényképezek. Eddig négyszer bízott meg a gyülekezet a presbiteri szolgálat ellátásával, az utóbbi években a gyülekezeti hétvégék szervezésében és a pénzügyi bizottságban vállaltam szerepet. Megválasztásom esetén gondnokként szeretnék a gyülekezet és az Úr szolgálatába állni.

Dr. Duráczky Bálint

Házas, 2 gyermek édesapja
Szociológus
Az Istennel való szorosabb kapcsolat kialakulása azzal kezdődött, hogy hittantanárom tanácsára elkezdtünk családilag is templomba járni. Hitemre nagy hatást gyakorolt feleségem családja és az ő ifjúsági közössége. Házasságkötésünket követően immár együtt váltunk a budahegyvidéki református gyülekezet tagjává. Először ifivezetőként szolgáltam a fiatalok között. Az ifisek felnőttek lettek, közülük sokan aktív gyülekezeti taggá váltak és már maguk vezetik a saját csoportjukat, így ifivezetőből szolgálótárs lettem – hálás vagyok értük Istennek.
2019 óta vagyok a gyülekezet presbitere, a tavalyi évben a presbitériumban felmerült az igény, hogy a nagy létszámú gyülekezetben próbáljuk meg megerősíteni a közösségiességet, dolgozzunk azon, hogy a gyülekezeti tagok és a gyülekezet életébe bekapcsolódni vágyók könnyen megtalálják nálunk lelki otthonukat. A presbitérium a megkezdett szervező munka folytatását támogatva missziói gondnoknak jelölt, ha a gyülekezet támogatja a jelölést, akkor a következő időszakban ezen a feladaton szeretnék tovább dolgozni.
Szívügyem a gyerekek, fiatalok, családosok gyülekezeti bekapcsolódása. Nem csak szülőként, hanem presbiterként is szeretnék azért tenni, hogy a gyermekeim minden életszakaszukban otthon érezzék magukat a gyülekezetünkben.

Csapó Balázs

Nős, 3 gyerek édesapja
Designer, termékfejlesztő
2001-ben, 27 évesen jutottam hitre. Lelki betegségben és ürességben szenvedve, hosszú keresés és bolyongás után a csíksomlyói búcsún volt az első és nagyon meghatározó találkozásom Istennel. Magyarországra hazatérve, közösséget keresve végül oda kopogtattam be, ahol megkereszteltek: a Böszörményi úti református templomba. Kicsit túlkorosan kapcsolódtam be az ifi körökbe, innen jelöltek első alkalommal presbiternek. Több mint 10 évig szolgáltam a gyülekezet korábbi, Márton János kórusában akkori kántorunk, Hidvégi Csongor hívására és támogatásával ez a szolgálat nagyon sokat jelentett nekem és talán ez az énekkar volt a kapocs, ami szorosra fűzte a kapcsolatomat a gyülekezettel. A presbiteri szolgálatban első sorban a jegyzői feladatokat végzem, emellett alkalmanként a kommunikációs munkákban és a templom dekorációjában vállalok feladatokat. Reformátusként számomra az ige elsősége a legfontosabb, ha elbizonytalanodom, ebből az irányból kapom meg a válaszokat a templomban és a belső szobámban egyaránt.

dr. Székely István

Nős (46 éve), két gyermek édesapja, hat unoka nagyapja, cégvezető.

Református elkötelezettségű életem szülőfalumban és Martonyiban alapozódott meg, ahol családom hűségesen szolgálta a gyülekezetet. Hitem kialakulásában meghatározó volt Orosz Imre lelkipásztor szolgálata, akinek közösségében gyermekként élhettem meg az élő hitet.

Tanulmányaim és pályakezdésem idején, a szocialista-ateista környezetben hitemet főként hazalátogatások során tudtam megélni. Gyermekeinket is református közösségben kereszteltük meg.

A 80-as évek végétől a Budahegyvidéki gyülekezetben találtunk otthonra, ahol hitünk megerősödött. Itt konfirmált két fiunk, és itt kereszteltük unokáinkat is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a gyülekezet több alkalommal presbiterré választott.

Életemet biblikus értékek mentén igyekszem élni, és fontosnak tartom a református hagyományok, a hálaadás és a közösség építésének szolgálatát.

A Gazdasági Bizottság vezetése mellett több gyülekezeti feladatban is részt vettem, és ezeket a szolgálatokat a jövőben is szívesen vállalom.

Dr. Bíró Marcell

Házas, 2 gyermek édesapja
Jogász
Vallásos nevelést kaptam, apai ágon tősgyökeres református családban. A budahegyvidéki gyülekezetben kereszteltek és némiképp felnőttebb fejjel, egyetem alatt konfirmáltam. Feleségemmel itt házasodtunk, aki később a gyülekezetben konfirmálva tért át a katolikusról a református hitre. Gyermekeinket itt kereszteltük, nagyobbik lányunk az idén konfirmál. Korábban, majd’ 15 évvel ezelőtt gyermekistentiszteleteket tartottam két éve pedig a templom alapítványának kuratóriumi elnöki feladatát látom el.
A hitre jutás kapcsán elmondhatom, a vallás és Isten magától értetődően volt jelen a családunk életében, a kamaszkori útkeresés Istennek köszönhetően azzal a felismeréssel és bizonyossággal zárult, hogy hitre jutáshoz önmagam kevés vagyok, szükség van az intézményesített keretekre, a családon túl is, a gyülekezeti közösség megélésére.
Presbiternek lenni megtiszteltetés, a gyülekezet bizalmán alapszik, amihez meg kell érni. Azért vállaltam a jelölti felkérést, mert úgy érzem, 45 évesen, több felelős pozíció betöltése és feladat sikeres ellátása után érdemben lehetek a gyülekezet szolgálatára.

Duráczky Zoltán

Nős, 2 gyermek édesapja, 4 unoka nagyapja
Nyugdíjas
Hívő családba születtem, 1958-ban konfirmáltam Kaposváron. A németországi egyetemi éveim alatt kissé eltávolodtam a rendszeres templomba járástól, aztán amikor Budapestre kerültem és sikerült családommal a XI. kerületben letelepedni, előbb a kelenföldi, majd kb. 2000-től a budahegyvidéki gyülekezetbe jártam családommal. Igyekeztem a gyülekezet aktív tagjává válni és örömmel vállaltam a testvérgyülekezeti kapcsolatok felélesztését (Küsmöd), egy új kapcsolat létrehozását és többé-kevésbé sikeres működtetését (Sepsiszentgyörgy). 20 éve rendszeresen szervezünk a kárpátaljai Gut községben nyári gyermektábort és karácsonyi ünneplést, amelyet az utóbbi 6-7 évben már gyülekezetünk fiataljaival sikerül megvalósítani. Szívesen szervezném továbbra is a kapcsolattartást a külországi gyülekezetekkel és igyekeznék élő együttműködést megvalósítani elsősorban a gyülekezetek fiataljai között. A gyülekezetek közötti találkozások, a lehetőség szerinti rendszeres lelkészi szolgálatok is tovább erősítik az együttműködést.

Ertl Péter

Nős, 3 gyermek édesapja
Táncszínház vezető
A munkám és a szabadidőm legfontosabb része a tánchoz köthető. Táncművész, előadóművészi és tanári diplomákat szereztem és közel 20 évig profi néptáncművészként dolgoztam a Honvéd Táncszínházban.
Művelődési menedzser diplomával zártam le az előadóművészi karrieremet és mára közel 20 éve a Nemzeti Táncszínházban, 2013-óta igazgatóként dolgozom. Ahogy színpadi előadóként, úgy most szervezőként is nagy örömöt találok ebben a munkában.
Templomba járó nagy családban születtem, fontos része az életemnek kezdetektől is és felnőttként még inkább a vasárnapi Istentisztelet. Több évtizede a kerületben lakunk így találtunk rá a budahegyvidéki gyülekezetre. Egy ökumenikus esküvő keretében házasodtunk össze, ahol Szabó püspök úr volt a református lelkész. A presbiteri kapuügyelet feladatot nagyon szeretem, mert ott alkalmam van mindenkivel találkozni, pár szót váltani. Kulturális események szervezésében, színházlátogatásban segítek.
Feleségem Patricia pszichológus, gyermekeink Zsombor, Balázs és Borcsa. A fiúk színházzal és táncművészettel foglalkoznak, Borcsa még egyetemi tanulmányain dolgozik. Kicsi és nagy családunkért az ÚrIstennek vagyok hálás.

Gombos Réka

Házas, két kislány édesanyja, jelenleg főállású anya, korábban HR vezető.

Hitem nem hirtelen fordulatként, hanem fokozatosan formálódott. Nyolcéves korom óta járok ebbe a gyülekezetbe, és azóta is itt élem meg hitemet. Számomra az Istenhez tartozás mindennapi döntés, amelyben a nehézségek idején is erőt ad a hit próbájának értéke.

Református identitásom az egyetemi évek alatt erősödött meg, amikor más felekezeteket is megismerhettem. Ekkor vált világossá számomra, hogy hitemnek biztonságos keretet ad a reformátusság, a gyülekezet pedig valódi közösséget és otthont jelent. Elsősorban Isten gyermekének tartom magam.

A gyülekezetben felnőve természetes módon kapcsolódtam be a szolgálatokba. Hálával tekintek azokra, akik engem szolgáltak, és ez indított arra, hogy én is aktívan részt vállaljak: babavigyázás, gyerekalkalmak, hitoktatás, kórus, ifivezetés és mentorálás területén.

Jelenleg a gyülekezet jövőképének formálásában szeretnék részt venni, különösen a képzések koordinálásán keresztül. Presbiterként ezt a szolgálatot és a gyülekezet építését kívánom képviselni.

Hay Diana

Levéltáros
Történelem-francia szakos középiskolai tanár a végzettségem, és több mint 40 éve az Akadémiai Levéltárban dolgozom. Gyerekkoromban nem jártunk templomba, ennek több oka is volt, egyik a szocializmus, a másik pedig, hogy édesapám katolikus volt, édesanyám meg református. A szüleim azonban nem voltak hitetlenek, egész életükben bíztak a gondviselésben, és a Tízparancsolat irányította az életüket, és minket is erre tanítottak. Azt is tőlük tudtam, hogy református vagyok, és a gyülekezet temploma a Böszörményi úton van, mert a nagyszüleim is idejártak, és a mamám is itt konfirmált. Ahogy nőttem, egyre jobban éreztem azt, hogy Isten gyereke vagyok, akire gondosan vigyáz, és egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy többet tudjak meg Istenről, Jézus Krisztusról és a református egyházról. Így a nyolcvanas évek végén csatlakoztam a gyülekezethez, és 33 évesen konfirmáltam és bekapcsolódtam a gyülekezeti munkába. Segítettem az adminisztrációban, a gyerekmunkában és a hollandokkal való kapcsolattartásban. 1997-től egy ideig nem maradt időm a gyülekezeti munkára édesapám ápolása, majd később a húgom gyerekeinek őrzése miatt. De miután ők is felnőttek, megint aktívabb lettem, és 2017-ben az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak presbiternek. Így most megint részt veszek a gyerekmunkában és mindenféle más gyülekezeti tevékenységben, ami nagy örömet okoz és erősíti hitemet.

dr. Horváth Géza

Nős, 2 gyermek édesapja, 3 unoka nagyapja
egyetemi oktató
Szüleim és neveltetésem révén jutottam hitre. Bár édesapám, mint gimnáziumi tanár a Papp János-érában nem járhatott templomba, édesanyám rendszeresen járt a veszprémi gyülekezetbe, és bennünket, nővéremmel együtt már korán járattak gyermekistentiszteletre. Veszprémben konfirmáltunk dr. Nagy Tibor lelkészsége alatt. Családom Tibor bácsival nagyon jó kapcsolatban volt, a Budahegyvidéki Egyházközség gyülekezetébe neki köszönhetően kerültem be. A reformátusság számomra elsősorban pozitív értékeink és hagyományaink őrzését és ápolását jelenti, melyhez részemről tolerancia társul más hitbéli társainkkal szemben. Ezt a szemléletet igyekszem képviselni jelenlegi munkahelyemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, ahol a BTK Német és Holland nyelvű Kultúrák Intézetének vezetője vagyok. Eddig két periódusban voltam a gyülekezet presbitere, elsősorban kapuügyeletet és pénztári szolgálatot vállaltam, és az utóbbi években irodalmi és művelődéstörténeti előadásokat is tartok a Hegyvidéki estek keretében. Ezeket a szolgálataimat megválasztásom esetén továbbra is vállalom.

dr. Kéri Tamás

Nős, 3 gyermek édesapja, 2 unoka nagyapja
Ügyvéd
Évtizedek óta presbiter vagyok, négy cikluson át gondnok is, de idős koromra tekintettel nem vállalom ezt tovább, de presbiterként még szívesen szolgálok. Jogtanácsosként közegyházi szolgálataim is voltak, melyeket szívesen végeztem. Családommal együtt járok ide a gyülekezeti közösségbe.

Némethné Scherman Piroska

Férjezett, 3 gyermek édesanyja
Hittanoktató és holland tanár
Anyai nagymamám révén vagyok református. Egész kicsi koromtól kezdve rendszeresen jártunk a Torockó téri református gyülekezetbe. Már korán magával ragadott a templom ünnepélyes hangulata, az éneklés, a bibliai történetek, aranymondások. Szerettem azt, amikor fölvehettem az egyetlen ünneplő ruhámat, megkaptam a perselypénzt és azt is, amikor a lelkész bácsikat láttam végig sétálni a folyosón. Nagyon fennköltnek láttam őket a palástjukban. Korán bekapcsolódtam a gyülekezeti szolgálatba: már gimnazista koromban, egy kölkedi nyári gyerekhéten való szolgálat után megkért Cseri Kálmán bácsi, hogy tanítsak éneket a konfirmandusoknak. Ugyanakkor nagyon szerettem a természetben lenni. Hallgatni nagymamámat, aki a növények ismeretére tanított. Ott is mindig közel éreztem magam Istenhez.
A Budahegyvidéki Református Egyházközségbe 2000-ben kerültem a férjem révén. A lányom születése után kezdtünk el Zsóri Mónikával gyermekistentiszteleteket tartani az óvodás korosztály számára. Ebben a szolgálatban azóta is folyamatosan részt veszek. Hittanoktatói diplomám megszerzése után három évre Hollandiába költöztünk, ahol négy magyar gyülekezetben is szerveztem programokat.
A célom, hogy a gyülekezetünk vonzáskörzetében élő családokat a gyermekalkalmakon keresztül megszólítva bevonzzuk a templomba. A nyár folyamán három különböző templomban volt alkalmam igét hallgatni. Mindhárom alkalommal ugyanaz az ige hangzott el: „Ezüstöm és aranyam nincsen, hanem, amim van azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! ” (Ap.Csel. 3,6) Ebben a hitben és elhívásban szeretnék megerősödni. Ezt a Jézust szeretném én is kínálni a gyerekeknek és családoknak.

Ónodi Szabó Lajos

Nős, négy felnőtt gyermekkel és négy unokával
Okleveles építészmérnök
Gyermekkoromtól jártam hittanra, majd ifjúsági bibliaórákra a gyülekezetbe, testvéreimmel együtt. Szüleinkkel gyakran megfordultunk Pasaréten, vagy Újpest-Újvárosban is istentiszteleteken. Anyai és apai nagybátyáink között is voltak lelkészek (Fáy Aladár és Ónodi Szabó Lajos, Fónyad Dezső). Cseri Kálmánnál készültem a konfirmációra. Gimnazista koromban éltem át személyes méltatlanságomat és megmentettségemet. Sokat jártunk az egyházi szeretetintézményekbe ifjúságunk tagjaival segíteni (Leányfalu, Dunaalmás, Pestszentimre, Havas utca). Nyaranta együtt sátoroztunk és kirándultunk. Feleségemet is ebben a körben ismerhettem meg. 40 éve kötöttünk házasságot templomunkban. Azóta felnőtt gyermekeink is itt konfirmáltak. Reformátusságom annyira beleépült az életembe, mint a levegővétel. Ahogy egyre többet tudhattam meg hitvallásainkról, egyházunk történetéről, úgy váltam egyre tudatosabbá is, mint egyháztag. Különféle, kisebb-nagyobb szolgálatokat vállalhattam eddigi életemben, melyek változtak koronként. Az utóbbi években pályafutásomban szerzett építészmérnöki, műszaki ismereteimet kamatoztathattam sűrűn. Úgy gondolom, hogy ezen a területen továbbra is hasznos lehetek. Szívesen veszek részt egyéb közösségépítő és kultúrát ismertető programok szervezésében is.

Ónodi Szabó Sándor

Nős
Nyugdíjas (kertész-tanár)
„.. beszéded megelevenít engem.” Zsoltár 119, 50a
Mióta az eszemet tudom, mindig templomba jártam, és valahogy szép csendesen „belenőttem” a hitbe. Természetes volt számunkra a családban, hogy a vasárnapi ebédnél az egyik fő téma az istentiszteleten hallottak megbeszélése volt.
A Budahegyvidéki Gyülekezetbe úgy kerültem, hogy amikor a ’60-as évek elején megszűnt az iskolai hitoktatás, szóltak a szüleinknek, hogy itt a gyülekezetben van gyermekbibliaóra. Emellett minden vasárnap gyermekistentiszteletre jártunk, ahol elhívatott, lelkes fiatal lelkészek végezték a magvetés munkáját.
Később itt konfirmáltam, ezután mint „ifis” vettem részt a gyülekezet életében. Az idősebbek által vezetett kirándulásokon és táborokban kezdetben csak résztvevő voltam, majd később a szervezésbe is egyre aktívabban bekapcsolódtam. Idővel alkalmanként ifjúsági bibliaórát is vezettem, majd meghívtak a presbitériumba. Tíz évig részt vettem a vasárnapi iskolai szolgálatokban, hittantáborok szervezésében és vezetésében. Kezdettől fogva aktív tagja vagyok a gyülekezeti hétvégéket szervező csapatnak, valamint a templom építése közben szerveződött imaalkalmakat is vezetem. Mint presbiter a missziói bizottság tagja vagyok
Továbbra is szívesen folytatnám a tahi hétvégék szervezői munkáját, illetve az imakör vezetését. Mivel sokféle egyéb feladat is van egy gyülekezet életében, amire megszólítást és erőt kapok, azt szívesen végzem a jövőben is.

Palotai László

1 gyermek édesapja, 2 unoka nagyapja
Okl. épületgépész-mérnök
Kisgyermekként – Édesanyám hathatós támogatásával – a Kálvin-téri Gyülekezetben ismerkedtem a református hit alapjaival, majd itt is konfirmáltam Simon Imre nagytiszteletű úrnál. Sok évvel később egy vasárnap délutáni séta során isteni sugallatra “betévedtünk” egy délutáni istentiszteletre a Böszörményi úti templomba. Nagy Tibor nagytiszteletű úr invitálására gyakori látogatói lettünk az istentiszteleteknek, akkor 10 éves fiam pedig a konfirmációi előkészítőknek. Aktív tagja lettem a gyülekezetnek, majd egy idő után megkaptam a kérdést: vállalnék-e presbiteri szolgálatot. Örömmel mondtam igent a megtisztelő kérdésre. Ennek kb. 30 éve, azóta szolgálok presbiterként a gyülekezetben, sokszor előtéri szolgálattal, egy ideje részt veszek a Tahi-hétvégék szervezésében és lebonyolításában, a templom felújítása során az épületgépészeti munkálatok tervezése és az épületgépészeti kivitelezés felügyelete volt a feladatom. Isten segítségével továbbra is szívesen részt vennék ezen szolgálatok ellátásában.

Pályi András Gyula

Nős, nyugdíjas geofizikus.

Szakmai pályámat az OKGT, majd a MOL Nyrt. keretében töltöttem, a hazai szénhidrogénkutatás irányításában. 2000 óta egy, Eötvös Loránd szellemiségét ápoló szakmai alapítvány elnöke vagyok. Jelentős sportmúlttal is rendelkezem versenyzőként, sportvezetőként és versenybíróként.

Hitemet generációk óta református családi örökségként hordozom, ahol a gyülekezeti szolgálat és a hitben való megmaradás meghatározó érték volt. Ezt a lelkületet igyekszem továbbadni családomban és gyülekezetemben is.

A Budahegyvidéki Református Egyházközségben nőttem fel: itt kereszteltek, konfirmáltam, itt szolgáltam az ifjúságban, és itt kötöttem házasságot. 1981 óta folyamatosan presbiterként szolgálok, több területen is aktívan részt vállalva.

Kiemelten fontos számomra a templomi alapítványban végzett munkám, a cserkészcsapat alapításában való részvétel, valamint hogy presbiterként részt vehettem templomunk építési folyamataiban. Jelenleg az istentiszteletekhez kapcsolódó ügyeleti szolgálatot látom el.

Megjegyzés: 2025-ben lemondott presbiteri tisztségéről, és a presbitérium tiszteletbeli presbiterként tekint rá.

dr. Puskás Lajos Sámuel

Nős, 2 gyerek édesapja, 4 unoka nagyapja, 2 dédunoka dédapja
Nyugdíjas
Édesapám református lelkészként szolgált, tehát erős családi református gyökereim vannak. Innen van az indíttatás, fiatal koromban elköteleződtem a labdarugással, majd az edzősködéssel. Életem második felében pedig egy szállodát vezettem. Menet közben jogi egyetemet, testnevelési főiskolát és vendéglátóipari főiskolát is elvégeztem. A gyülekezethez Nagy Tibor lelkipásztor idején kerültem. Gyülekezeti szolgálatot igény szerint szeretnék végezni.

Seres László

Nős, 3 gyermek édesapja, 2 unoka nagyapja
Okl. építőmérnök
Születésemtől fogva reformátusként nevelkedtem, nagyapám református lelkész volt Hódmezővásárhelyen, édesapám a gyülekezet presbitereként szolgált.
Mindig is a Budahegyvidéki Református Egyházközség tagja voltam, együtt nőttem fel az ifiben a gyülekezet sok jelenlegi tagjával, itt konfirmáltam, itt esküdtünk feleségemmel, itt kereszteltük a lányainkat, és édesapám nyomdokaiba lépve 1990-től presbiterként szolgálok a gyülekezetben.
Eddigi szolgálatomban rendszeresen vállaltam előtéri fogadószolgálatot, illetve irodai szolgálatot is.

dr. Szabó Imre

Házas, 5 gyermek édesapja, 8 unoka nagyapja
Közgazdász
A hitet elsősorban szüleimen és nagyszüleimen keresztül kaptam. Visszagondolva most látom, hogy nemcsak a szüleim, de mind a négy nagyszülőm egészen személyes hitvallását is ismerem. A legmeghatározóbb számomra apai nagyapám, aki az I. világháború harcainak borzalmait Istenben bízva tudta túlélni. Annak ellenére, hogy még csak hétéves voltam amikor elhunyt, mégis át tudta adni azt amit a legfontosabbnak tartott az életben, bár ebben az átadásban édesapámnak is nagyon sokat köszönhetek. Életem fontos feladatának tartom, hogy a szüleimtől és nagyszüleimtől tanultakat a gyerekeimnek és az unokáimnak minél hitelesebben és minél pontosabban átadhassam.
Egyetemi tanulmányaim miatt Budapestre kerültem, és mint vidéki, a Kálvin téri gyülekezetet kerestem fel. Rendkívüli szerencsém volt, mert pont abban az időben volt ott beosztott lelkész Szél János, akinek elmélyült gondolkodása egész életemre meghatározó volt.
Tőle tanultam, hogy mások hitvallásának a megértése sokkal pontosabbá, mélyebbé teszi saját hitvallásunkat.

Szabó Réka

Házas, 2 lány édesanyja
Református hittanoktató
Református családban nevelkedtem. Nagyapám a kolozsvári Protestáns Teológia rektora volt. Kolozsváron végeztem a Református vallástanár- magyar nyelv és irodalom tanár szakon. 2002-ben kerültünk férjemmel Budapestre. Akkor a külső-józsefvárosi gyülekezetben szolgáltam 10 évig, a fakultatív hittanoktatást én végeztem. Második lányom születésekor kezdtem a budahegyvidéki baba-mama körre járni. Így már 12 éve a gyülekezet aktív tagja vagyok. Amikor elkezdődött a kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatás az iskolákban, 2013-ban, a tiszteletesasszony felkért, legyek a budahegyvidéki gyülekezet hitoktatója. Négy iskolában és óvodákban vagyok jelen. A gyülekezet gyerekmunkás csapatának tagja vagyok, és remélem még sokáig is az maradok. Adminisztrációs feladatokat is szívesen vállalok, így a hittanoktatás lejelentéséhez szükséges adatlapok elkészítését is végzem. Nyáron a gyülekezetbe, és hittanórára járó gyerekek számára tábort szervezünk, melynek jelen pillanatban én vagyok a vezetője. Hivatásomnak tekintem a gyerekek közötti szolgálatot!

dr. Szűcs Tamás

Nős, 3 gyermek édesapja
Ügyvéd
Lelkész családból származom. Édesapám dr. Szűcs Ferenc református lelkész, theológiai professzor volt. Úgymond beleszülettem a református egyházba. Ezen túl anyai nagyapám Nagy Gyula (Pestlőrinci gyülekezet), nagybátyám, Nagy Péter (Budafoki Gyülekezet) széles körben ismert lelkészek voltak és talán ma is azok. Ezért a református egyházhoz elég sok szálon kötődtem már a tágabb család miatt is.
A budahegyvidéki gyülekezetbe a 90-es évek elején kerültem az akkori ifjúsági közösségbe. Akkoriban a Református Fiatalok Szövetsége keretei között szerveztünk túrákat. Mivel ebből a gyülekezetből sok fiatal jött, így kézenfekvő volt ide bekapcsolódnom. Itt ismertem meg feleségemet, Boglárkát, akivel 1997-ben házasságot kötöttünk ebben a templomban. Három leányunk született, akik szintén a gyülekezetbe járnak: 1999-ben Eperke, 2003-ban Hanga és 2009-ben Kamilla.
A pünkösdi sárkányhajózást évről-évre Bogival együtt szerveztem, sokan onnan ismernek, vagy a Tahi hétvégéken vezetett esti játékokon találkozhattak velünk, mint játékvezetővel. Mivel ügyvédként dolgozom, így időnként némi jogi munkát is vállalok, különösen a gyülekezet alapítványa kapcsán.

Szűcs Tamás

Házas, 2 gyerek édesapja, 3 unoka nagyapja
Embereket és vezetők életét, tevékenységét segítő tanácsadó, coach
Az Úristen szép lassan, nyugodtan, az egymás után érkező csodák (ezeket nagyon hosszú lenne felsorolni), majd később a tőle kapott feladatok útján hívogatott magához, amíg azt nem éreztem, hogy IGEN, a helyemen vagyok. És most már kitartok!
Reformátusként szolgálni a gyülekezetet nagy öröm, főleg, ha a szolgálat olyan, hogy az Úristen megadta hozzá a tehetséget, a tapasztalatot, a tálentumokat és a tudást.
Boldogan beszélgetek minden családdal keresztelőik előtt, és már több száz – nekem is nagy örömet adó – beszélgetésen vagyok túl. És, ahogy látom, a gyülekezet megújítása során még számos feladat vár rám. És nem csak rám, hanem rád is kedves testvérem, aki ezt az írást olvasod! 🙂