Kezdetek és otthonkeresés
Amikor az első világháború után egyre jobban benépesült a mai 12. kerület, a környékre költöző reformátusokban is egyre intenzívebben keresték egymással a kapcsolatot, bibliaórákra jártak össze, házi istentiszteleteket tartottak, elindultak a gyülekezetté formálódás útján. Kezdetben a budai református egyházközség (Szilágyi Dezső tér) egyik segédlelkésze, Széles László tartott számukra istentiszteleteket a mai Kis János altábornagy utcai tanítóképzőben és a Márvány utcai iskolában. Miután számban és lélekben növekedtek, 1932 évelején hivatalosan is megalakult a budahegyvidéki református missziói egyházközség, amely három év múlva megvásárolta a Böszörményi út 28. szám alatt található, a gazdasági világválságban csődbe ment Claridge nevű mulatót.
Háború, államosítás, kitartás.
Ezt csak átmeneti otthonnak szánták és tervbe vették egy méltó templom építését. Sajnos a második világháború után elinflálódott a templomépítésre gyűjtött pénz, a kommunista fordulat után pedig a főváros visszavette a rendelkezésre bocsátott telket, amelyen később a MOM művelődési ház épült fel. A gyülekezet az eredetileg nem templomnak tervezett épületben ragadt, de ez sem hátráltatta, hogy lelki otthonukká tegyék a különleges épületet.
Megújulások
A rendszerváltás után, 1996-ra történt meg az épület templomosabbá formálása, erdélyi jellegű harangtorony építésével és a beltérben karzat kialakításával. Végül 2020 és 2022 között az épület közösségi funkcióit javító bővítésre és felújításra került sor, amelynek következtében letisztult templomtér, orgona és alagsorban száraz, világos közösségi terek várják a gyülekezet látogatóit.
A gyülekezet első megválasztott lelkipásztora Szabolcska László temesvári esperes, Szabolcska Mihály költő fia és Ravasz László püspök veje lett. Őt 1958-ban Finta István követte. 1984-től Nagy Tibor, 1997-től Szabó István volt, 2025-től pedig Lányi Gábor a gyülekezet megválasztott lelkipásztora.
Élő hagyományok
A gyülekezetnek jelenleg mintegy 600 úgynevezett teljes jogú, egyházfenntartó tagja van, míg a gyülekezeti területén kb. 3000-en vallják magukat reformátusnak. A gyülekezet kezdettől fogva érzékeny volt arra, hogy Isten üzenetének nem csak a személyes, hanem a közösségi életre vonatkozó üzeneteit keresse és azt a hétköznapi életében, hivatásában, munkájában képviselni próbálja. A gyülekezet megindulásakor sok rétegalkalom, kiskör otthonaként szolgált. Ezeknek nem kedvezett a 1948-1990 közötti időszak, de amint erre lehetőség nyílt a gyülekezet újraindította cserkészcsapatát, a fiatalok közötti bibliaórákat, a gyerekistentiszteleti alkalmakat. A legutóbbi 15 év folyamata gyülekezetünkben a házicsoportok és önállóan tevékenykedő bibliakörök szerveződése, a másokért való szolgálat és elsősorban a Jézus Krisztust még nem ismerők hívogatása a gyülekezet közösségébe.
Mulatóból templom?
Mulatóból templom? Lehet-e egyikké a másik? De vajon nem ez-e Isten célja mindannyiunk életével? „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19) – hangzik a korinthusi levélből Isten szándéka. A mi életünk is akkor és ott templom, amikor benne megszólal Isten bűnbocsánatra hívó hangja és mi igennel felelünk rá és elindulunk felé. Isten képes a mi életünket is az ő templomává formálni, az öröm, a béke és nyugalom helyévé tenni. Gyülekezetünk otthonául akar szolgálni mindazok számára, akik azonosulni tudnak ezzel a szándékkal.
