Varga Péter

Nős, 4 gyermek édesapja, 6 unoka nagyapja
Mérnök, szakértő és nyugdíjas
Református családban Mezőszilason, Fejér megyében 1955. évben születtem és ott konfirmáltam, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szereztem meg vállalatszervező mérnöki diplomámat. Házasságot kötöttem 1979. évben Szilágyi Erzsébettel, aki szintén református családban nőtt fel. A kerületbe történő költözésünket követően, családalapításkor, Isten megszólított és elhívott a Budahegyvidéki Református Egyházközség gyülekezetébe, amelynek 1982 óta vagyok a tagja és 1986 óta presbiterként szolgálok.
Isten négy gyermekkel áldotta meg házasságunkat, akik a gyülekezetünkben lettek megkeresztelve és itt is konfirmáltak, illetve 6 unokánk született. Az elmúlt 15 évben vasúthoz kapcsolódó ingatlangazdálkodási és építés beruházási feladatok szervezésével és koordinálásával foglalkozom.
Nagy örömmel végeztem az ünnepnapi „előtéri fogadó” presbiteri szolgálat megszervezését és az 1991. évben alapított Budahegyvidéki Református Templomért Alapítvány kuratóriuma alelnökkénti szolgálataimat. Megválasztásom esetén, ezeket a szolgálatokat szeretném folytatni.

Vincze Béla

Nős, 4 gyermek édesapja
Mérnök
A környéken nőtem fel, testvéreimmel mind a négyünket itt a budahegyvidéki gyülekezetben kereszteltek, ide jártunk gyermekistentiszteletre. Később az egész család a pasaréti gyülekezetbe járt, én ott konfirmáltam, ott kezdett hitem nyiladozni, melynek erősödését, ismételt megújulását azóta is fontosnak tartom.
Huszonöt éve költöztem vissza a kerületbe, azóta ismét gyülekezetünket érzem református otthonomnak. Itt kötöttünk házasságot, feleségem római katolikus, így a családban (is) van módom megélni az ökumenét. Két nagyobb fiunk a gyülekezetben konfirmált, ők gimnazisták, lányunk felsős, legkisebb fiunk alsós, mind a négyen a Baár-Madas diákjai.
Első presbiteri ciklusomban a missziói bizottság tagja voltam. Néhány éven keresztül feleségemmel szerveztük a gyülekezetben – a kerületi kezdeményezéshez csatlakozva – a betlehemépítést. Később az építési bizottság tagja, majd vezetője lettem. Legutóbbi presbiteri ciklusomat leginkább a templomfelújítás munkálatainak felügyelete töltötte ki. A következő hat évben többet szeretnék a gyülekezetépítésre koncentrálni.

Vozár Anna

Férjezett, 2 gyermek édesanyja, 3 unoka nagyanyja
Klinikai pszichológus
Felnőttként tértem meg és mondtam igent Jézus tanításainak követésére. Első gyermekünk keresztelőjére készülve kaptam elhívást arra, hogy Isten igéjével, Jézus tanításaival megismerkedjem. A Lélek és a férjem indítottak arra, hogy magam is megkeresztelkedjem, majd konfirmáljak felnőtt fejjel és szívvel, budaiként, személyes okokból a szentendrei gyülekezetben.
Lányaink közeledő konfirmációja mellett a gyülekezeti szolgálatban való aktívabb részvétel igénye hozott minket a lakhelyünkhöz közeli budahegyvidéki gyülekezetbe 20 évvel ezelőtt. Itt kértük Isten áldását házasságunkra 8 évvel ezelőtt. Családunk legifjabb tagjainak, unokáinknak a keresztelője is itt volt a templomunkban, az elmúlt években.
Gyülekezeti tagként és presbiterként a gyülekezetben vállalt szolgálataimban az a személyes meggyőződés és elköteleződés vezetett, hogy a szeretetteljes testvéri közösségben megélhető értékes emberi találkozások és kapcsolatok az egyént és a közösséget egyaránt gazdagítják és megerősítik hitében. A pszichológusi hivatásom során szerzett ismereteim és tapasztalataim megerősítenek és ambicionálnak ebben. Ezért szívügyemnek tekintettem a ma már 10 éves Hegyvidéki Szalonok keretében történő előadások, koncert, színház és kiállítás látogatások szervezését. Arra törekedve, hogy a szép közös élmények során jobban megismerhessük egymást és a gyülekezetünk tagjainak az élet különböző területein tevékenykedő művészeit, tanárait, szakértőit. Ezek az alkalmak egyre inkább lehetőséget teremtenek a testvéri közösség élményének megtapasztalása mellett a személyes hitvallások megismerésére, bizonyságtételre is. Aktív szervezője és résztvevője voltam és vagyok a házi bibliakörök alakulásának, amelyet nagyon értékesnek és hasznosnak találok az egyén és a közösség lelki életében egyaránt. Az eddigi tapasztalatok nyomán, a továbbiakban szeretnénk szélesíteni az Ige közösségben történő tanulmányozására megfelelő lehetőséget adó alkalmak körét.

Zsóri Mónika

1 leány édesanyja 2 unoka nagyanyja
40 éve óvodapedagógusként dolgozom, 13 éve a Gyökössy Endre Református Óvoda és Bölcsőde vezetője vagyok
Hitét, vallását aktívan gyakorló református családban nőttem fel. Anyai nagypapám az érdi református gyülekezet presbitere volt, míg családunk másik tagja az érdligeti gyülekezet gondnoka. Olyan környezetben nevelkedtem, ahol a vallásgyakorlás és hit az élet természetes velejárója.
Óbudáról, ahol kereszteltek, 1970-ben költöztünk Budahegyvidékre. Édesanyám itt talált rá gyülekezetünkre is. 1979-ben itt konfirmáltam. Némi kamaszos ellenállás és kitérő után gyermekem megszületése előtt bíztam sorsunkat Isten kegyelmére. Azóta büszke tagja vagyok a közösségnek.
Lányom, Zsófia keresztelője után gyakran négygenerációs családként vettünk részt az istentiszteleteken: nagymamámmal, édesanyámmal és Zsófival hallgattuk közösen az igét. Egyre több feladatot vállaltam a gyülekezetben, óvodapedagógusként be-be segítettem először a gyermekfelügyeletbe, később gyermekistentiszteletek tartásába is.

Elekné Magyari Zsuzsa

Férjezett, 4 gyermek édesanyja
Közgazdász
Kamaszkori útkereséssel idetaláltam. Lassan átformált a közösség. Felnőttként keresztelkedtem meg. Sokat jelentett számomra budahegyvidéki ifisek között lenni. A gyülekezeti kórus tagjaként nagyon sok élményt szereztem. Önmagam tudok lenni reformátusként. A református zsoltárok éneklése hiányzik a legjobban, ha az élet úgy hozza, hogy nem tudok istentiszteletre menni. Számomra mindegyik egy csodálatos imádságot jelent. Annak idején, a gyülekezeti hétvégék szervezésében sokat segítettem, ifisként karácsonyi betlehemest szerveztem, nyári hittantáborokban segédkeztem. Igyekszem az ifis csapatunkat – akik azóta családos emberek – egyben tartani, közösen együtt időt tölteni. Négy gyermekes családanyaként a gyerekek mellett, amíg kicsik voltak sajnos kevesebb időm maradt a szolgálatra. Most úgy érzem otthon már nincs úgy rám szükség, ahogy korábban. Szeretnék a gyülekezetért valami hasznosat tenni. Szívesen vennék részt szervezési munkákban. A keresztelő igém azóta is velem van: “Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1:9.)

dr. Kovács I. Gábor

Nős, 2 gyerek édesapja, 7 unoka nagyapja
C. egyetemi tanár, ny. tanszékvezető
1951-től 1959-ig minden hittanóra végén a következő fogadalmat tettük: “Református magyar vagyok, halálomig az maradok!” Erre édesapám, a hernádszurdoki lelkész ezt mondta: “Úgy legyen!” Természetesen az eltelt 72 év alatt gyermeki hitem próbákon és válságokon át szüntelen formálódott, de Isten kegyelméből ezt a korai fogadalmamat mindezidáig megtarthattam. Hálás szívvel vallhatom magam áldások alatt élő embernek. Korábban különböző egyháztársadalmi szervezetekben vállaltam szerepet, s presbiterségem első ciklusában fogadószolgálatot, perselyezést is végeztem. Jelenleg a testvérgyülekezeti munkabizottság tagja vagyok. A jövőben elsősorban tudományos munkálkodásommal szeretném szolgálni Édesanyánkat, a magyar református egyházat. A polgári korszak (1848-1945) református vallású egyetemi tanárainak történetével foglalkozom. Minden egyházkerületről készítünk egy-egy kötetet, ezzel is bemutatva a reformátusság sajátos színeit, szerepét a magyar művelődéstörténetben, az iskolázás történetében.

Körösényi Dániel

2 gyermek édesapja
Vágó
Református családban nevelkedtem, gyerekkorom óta a budahegyvidéki református gyülekezetbe járok. Apai nagyapámtól kezdve családom ehhez a közösséghez tartozik, itt kereszteltek, itt konfirmáltam. Ifjú koromat mégis a templomtól távol töltöttem, s csak harminc éves korom elmúltával tértem vissza a közösségbe, egy súlyos magánéleti válság hatására. Gyermekeim is itt keresztelkedtek, nagy fiam szintén itt konfirmált. Második alkalommal jelöltek a gyülekezet presbiterei közé, melyet ismét örömmel és hálásan elfogadtam. Doktori tanulmányokat folytatok az ELTE-n és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tanítok filmes és kommunikációs tárgyakat. A reformátusság számomra egyrészt hagyomány, családi összetartó erő, másrészt a szelídséget, a nemzeti értékeinket és a hovatartozásomat jelentő kiindulópont, melyet a mindennapok során is igyekszem észben tartani és alkalmazni. A tanítás számomra fontos dolog, arra törekszem, hogy óráimat református szellemiségben tartsam. Idáig főként kapuügyeletet, olykor pénztári szolgálatot vállaltam.

Milován Orsolya

Férjezett, 3 gyerek édesanyja
Politológus, kormánytisztviselő
„Mindig velem Uram, mindig velem” – gyerekkoromban a kárpátaljai Nagyszőlős református gyülekezetében minden vasárnap ezzel a kivonulóénekkel erősítettük meg hitünket. Azóta is érzem, hogy Isten a gyülekezeten keresztül is velünk van, hitünket közösségben kell gyakorolnunk, és tennünk is kell ezért a közösségért. Erre jó példát nyújtott édesanyám, aki presbiterként, és édesapám, aki a katolikus egyháztanács tagjaként tett a magyar és az egyházi közösségért.
A Nagyszőlősi, majd a Kálvin téri, másfél évtizede pedig a Budahegyvidéki Református Egyházközség tagjaként törekszem arra, hogy szolgálhassam Istent és a gyülekezeti tagokat, mindig úgy, ahogy arra elhívást kaptam: gyerekként versmondással, az ifjúsági életben való aktív részvétellel, később énekkari tagként, 2017 óta pedig az iratterjesztés újraindításával a Budahegyvidéken. Társammal az elmúlt hat év során minden hónapban lehetővé tettük az ide járók számára, hogy válogathassanak a legfrissebb keresztyén kiadványok, Bibliák, énekeskönyvek, gyerekkönyvek között, alkalmanként pedig segítettünk felkutatni olyan könyveket, amelyek már nincsenek kereskedelmi forgalomban, vagy nehezen beszerezhetők. Presbiterként a gyülekezetet építő feladatokban látom a közösség szolgálatának lehetőségét, és remélem, hogy a tapasztaltabb testvérek is segítenek majd megtalálni azokat a feladatokat, amikkel a legjobb szolgálatot tehetem.
Férjemmel 2016-ban kötöttünk házasságot Budahegyvidéken, két lányunkat református, fiunkat katolikus hitben neveljük.

Sallay Zoltán

Nős
Pályázatkezelő
Kisgyermekkorom óta gyülekezetünk tagja vagyok, édesanyám felnőttként konfirmált, vele és bátyámmal kezdtem templomba járni, a Hideg Lórántné “Zsiki néni” által tartott gyermekistentiszteletekre és gyülekezeti hittanórákra. Hitre jutásomban fontos szerepe volt az ő oktató-nevelő munkájának, református hitünk alapjait gyermekként az ő példaadó, elhivatott életén keresztül ismerhettem meg. Az úrvacsorai szolgálatba, melyet konfirmandus korom óta végzek, Geyer Sándor állított. Hálás vagyok családomért, gyülekezeti testvéreimért és társaimért a szolgálatban, akik szeretettel és türelemmel, hűségesen támogatnak a szolgálatban, Isten dicsőségére. Reformátusnak lenni számomra a megváltó kegyelem elfogadását, a hálás szívvel végzett szolgálatot és az egymásért érzett felelősséget jelenti. Úrvacsorai szolgálatom mellett szeretném megismerni az istentisztelethez kapcsolódó többi szolgálatot is, valamint továbbra is részt venni a gyülekezeti imaközösségben, aminek minden alkalma feltölt, örömmel és reménységgel ajándékoz meg. Konfirmációs igém egyben szolgálatom mottója is lett: “Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2)

Seres Tamás

Nős, 4 gyermek édesapja
Rendező, producer, egyetemi oktató
Gyerekkorom óta hiben élek, nagypapám és nagybátyám is református lelkipásztor volt. Anyam halála óta meg is erősödtem a hitemben, tudatosan a református egyház kötelékében maradtam. Feleségemmel miénk volt az egyik első katolikus-református közös házasság, mindeketten megtartottuk vallásunkat, nagy élmény volt, immáron 28 éve. Nem mondom, hogy más vallásokban, tanaikban nincs vonzó számomra, de a református egyházban szocializálódtam, nem tudnám magam máshol elképzelni. Kevésbé a szó szerint vett direkt manifeszt közösségben találom meg magamat, bár jónéhány egyházi szervezésben részt vettem, már csak a nagyszüleim miatt is, én inkább magamnak való vagyok a templomban és a hitemben, de az első hely, ahogy közösségben tudom megélni, individuális hitemet. Békén hagynak, és megszólítanak, ha segíteni tudok, és ezt teszem is gyakorta. Eleddig a social network területén, a social média és broadcast területén önkénteskedtem, most elvállaltam a kommunkációs csoport szakmai irányítását, szervezem kis csapatomat hozzá. Fontos a közösségi média és gyülekezet, a közeli és távoli testvérekkel való digitális, virtuális kapcsolattatrtás; nem fontosabb, mint a személyes, a templomba-járás, de igenis van Budahegyvidéknek egy digitális holdudvara, követő bázisa, akiknek kell tartalom és ki kell szolgálni Őket, itthon és határainkon, földrészeinken túl is; ebben a szolgálatban szeretnék tevékenykedni.

dr. Trócsányi László

Nős, három gyermek édesapja, három unoka nagyapja
Egyetemi tanár
Velem született a hitem. Jól tudom, hogy csak a hit útján kapok erőt, abból merítkezem a mindennapokban, akkor is amikor az életben közszereplést vállaltam, vagy vállalok. Gyermekkoromban a köbányai református gyülekezet, majd a Budapest-Szabadság téri gyülekezet tagja voltam, és 1997 óta vagyok a budahegyvidéki református gyülekezet tagja. Pótpresbiter, presbiter, Károli egyetemi oktatás. Feleségem katolikus, mindhárom gyermekem református vallású. Három unokám, van, ebből kettő református vallásúnak van megkeresztelve.
Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem rektora vagyok. Az Egyetem kettős küldetésében szeretnék szerepet játszani, egyrészről a keresztény értékek továbbadása az egyetemisták számára, másrészt az universitas szellemében való oktatás és kutatás. Örömömre szolgál, hogy az Egyetem és a református középiskolák között szoros kapcsolat alakult ki, egyre több református gimnáziumba járó fiatal érdeklődik egyetemünk képzései iránt.
Jelenlég még európai parlamenti képviselő is vagyok, és a Magyar Jogász Egylet elnöke.