Dr. Szabó István visszaemlékezése a 84 éves korában elhunyt dr. Kósa Lászlóra, tiszteletbeli presbiterünkre

Dr. Szabó István visszaemlékezése a 84 éves korában elhunyt dr. Kósa Lászlóra, tiszteletbeli presbiterünkre
Szomorú szívvel hirdetjük, hogy 84 éves korában elhunyt gyülekezetünk tiszteletbeli presbitere Kósa László professzor úr, akadémikus, néprajzkutató-történész. Ezúton is kérjük Isten vigasztaló kegyelmét gyászoló családtagjaira. Dr. Kósa Lászlóról gyülekezetünk nyugalmazott lelkipásztora, dr. Szabó István szavaival emlékezünk meg:

"AZ ÉRTELMISÉGI
KÓSA LÁSZLÓ 1942-2026
Családjával és rokonságával mély gyászban és együttérzésben, barátaival és tudóstársaival együtt megrendülten búcsúzunk Kósa Lászlótól. Utolsó éveit számos és sokféle betegség nehezítette, a szenvedő Jóbbal szólva ő is panaszba hozhatta Istene előtt: miért lettem teher önmagamnak? (Jób 7,20), de ha a fájdalmak nem rángatták-rengették roppant fáradtságba, a szellemi ember élénk érdeklődésével kért mindenféle könyvet olvasnivalónak, a Bibliája mellé kisméretű énekeskönyvet, és beszámolót ismerősökről, híreket a gyülekezetről, az egész egyházról. Sosem udvariasságból, hanem szeretetből.
Lelkészgyermekként a pártállami egyházüldözés idején megismerhette a szüleire nehezedő nyomást és személyesen is megtapasztalhatta a hátratételt, a rendszerváltás után pedig megküzdhetett az egyházi élet nehézkességével, amit nem finnyás kívülállóként szemlélt és nem ál-aggodalmaskodással tett szóvá. A pátriához, Gyulához és az ottani gyülekezethez indulása és eszmélődése, egész életkezdete kötötte, a budapesti gyülekezetekben (Gyulai Pál utca, Pasarét, Budahegyvidék, Schweitzer Albert Otthon) az ige táplálékát kereső és az identitást biztosító közösséget gyakorolta.
Írhattam volna azt is: tudós. Igen, tudós volt ízig-vérig, akiből egyre kevesebbet ismerünk. Kutatott, feltárt, elemzett, bemutatott, tanított és tanítványokat (tudósokat) nevelt. Nem kedvelte a fellengzős ítéleteket, de sosem bújt el az úgynevezett tények mögé. Nem szívesen, sőt egyáltalán nem vállalt közéleti feladatot, de tudóstársaságokban, műhelyekben, képző intézetekben nem húzódott vissza vezető szereptől. Alapított szakkollégiumot, egyesületet, könyvsorozatot, szerkesztett folyóiratot, és vállalt egyházi tisztséget (szolgálatot).
Mégis, így írom: értelmiségi volt, akiből még kevesebbet ismerünk, mint a tudósból. S az izgatta, hogy a 21. században marad-e szeretett egyházában hely az igazi értelmiségi tájékozódásnak, lesz-e mód őszintén szólni, s ha kell vitatkozni (disputálni) a közelmúltról és közeljövőről, tudni, hogy miért imádkozzunk. Bírált, de nem önigazolásként, hanem a jobbra taníttatás készségével. Nem kedvelte a látnokokat, állhatatosan támogatta a hűségeseket. Óvatos volt a nagyemberek háza táján, a mellőzötteket hamar barátságába fogadta. A lelki szélhámosokat kerülte, a névtelenségre ítélt tisztákat megörökítette. A mennyiség nem rendítette meg, a tehetséget nagyra becsülte. Kilencszáz szóval is el tudta mondani a 21. század keresztyénségének egész programját. Egyszer szóba hozta, hogy a 20. században a magyar reformátusság szinte belerokkant alkotó bázisának, a parasztság szétverésébe. Ma azon kell eltűnődnünk, vajon megmarad-e számunkra és velünk a megértést kereső hit közösségében az értelmiség.
Utolsó estéjén elalvás előtt még zsoltáréneket és imádságot mondott. Reggelre már nem köztünk ébresztette Megváltó Krisztusa"
dr. Bogárdi Szabó István