A magyarországi református egyházban már az 1956. október 23-i forradalmat megelőző hónapokban körvonalazódott az a mozgalom, amely az egyházkormányzat pártállami politikához való addigi idomulása helyébe az egyháznak és szolgálatának újra az evangéliumi alapokra helyezését tűzte ki célul. A kommunista rendszer összeomlása után az annak támogatását élvező, Bereczky Albert vezette egyházkormányzat ellehetetlenült, ezért helyébe 1956. november 1-én Intézőbizottság alakult, amelynek élére visszahívták a nyugdíjazott Ravasz László püspököt. Ravasz László mint az Intézőbizottság elnöke, november 13-án körlevelet írt a mintegy 1200 magyarországi református gyülekezetnek, amelyben felszólította a presbitériumokat a megújuláshoz való csatlakozásra – hosszabban idézve a körlevélből:
„Kérlek titeket, Isten színe előtt foglalkozzatok ezzel a nagy kérdéssel és presbiteri határozattal döntsétek el, csatlakoztok-e ehhez a mozgalomhoz? Miért volt szükség erre a mozgalomra? Azért mert egyházunk szörnyű nyomorúságra jutott. Krisztus magyar egyházát nem egyházi szempontból és érdekből kormányozták, hanem külső világi érdekek szerint. Ez a mód nem volt más, mint az, amelyet a XX. pártgyűlés leleplezett s az utolsó hetek csodálatos forradalma az ország testéről mintegy kényszerzubbonyt ledobott. Nincs ma Magyarországon egyetlenegy ember, aki ezt a rendszert vissza akarná állítani. Ez a rendszer mélyen belegyökeresedett a magyar református egyház életébe, s isteni szolgálatát megbénította. Az igehirdetést politikai propagandával elegyítette, az egyház életműködését leszűkítette, a református egyház szelleméből, történetéből és alkotmányából következő mindazon szabadságjogokat, melyek egyházunk demokratikus jellegét századokon át biztosították, fokozatosan elkobozta és helyére parancsuralmat ültetett. Hiába hangzottak el panaszok, feljajdulások, figyelmeztetések, hiába mutatták kiáltó jelek, hogy a református magyar nép elfordult egyháza vezetőitől, a dolgok változatlanul maradtak, egész Magyarországon egyedül a mi egyházunkban. Mit akarunk? Azt akarjuk, hogy az egyház hű maradjon Urához. Isten igéjét tisztán hirdesse.”
A református gyülekezetek döntő többsége, mintegy 900 fejezte ki csatlakozását a megújulási mozgalomhoz – köztük a mi gyülekezetünk is. „Több felszólalás után a presbitérium egyhangúlag elhatározza, hogy a körlevélben lefektetett elvi álláspontot magáévá téve az abban közölt mozgalomhoz örömmel csatlakozik, s annak munkájára Isten áldását kérve, működése elé bizalommal tekint.”
Az 1956-os forradalom 70. évfordulóján gyülekezetünk válaszának közreadásával emlékezünk meg nemcsak 56 hőseiről, hanem azokról, akik minden időben fontosnak tartották azt, hogy egyházunk külső és belső életét az evangélium határozza meg: „Azt akarjuk, hogy az egyház hű maradjon Urához.”
Dr. Lányi Gábor lp.
252/1956. Kivonat a Budapest-budahegyvidéki református egyházközség presbitériumának 1956. évi november hó 25-én megtartott gyűlése jegyzőkönyvéből
Világi elnök bejelenti, hogy gyűlésünk egyetlen tárgya a Magyar Református Egyház Országos Intézőbizottságának 1956. november 13-án kelt, s a presbitériumokhoz intézett körlevele. Felkéri lelkészi elnököt a körlevél ismertetésére.
Lelkészi elnök a fentebbi körlevelet azzal terjeszti elő, hogy presbitériumunk tagjai előtt az egy héttel korábban tartott értekezletén már felolvastuk és részletesen megtárgyaltuk, s így már jól ismert. A teljes egészében való felolvasást ezúttal mellőzi. Kéri a presbitereket, hogy a körlevél tartalmához szóljanak hozzá.
Több felszólalás után a presbitérium egyhangúlag elhatározza, hogy a körlevélben lefektetett elvi álláspontot magáévá téve az abban közölt mozgalomhoz örömmel csatlakozik, s annak munkájára Isten áldását kérve, működése elé bizalommal tekint. Egyben az egyház hivatott elöljáróit és önkormányzati testületeit kéri, hogy egyházunk békéje, jó rendje, a törvények betartása felett éberen őrködjék.
Szükségesnek tartja a presbitérium, hogy mindazok a jogszabályok, határozatok, intézkedések, melyek hitelveinkkel, a zsinatpresbiteri elvvel, alapvető törvényeinkkel és a közfelfogással ellentétben állanak, a törvényes úton és mihamarább hatálytalaníttassanak.
Mindazok a személyek, akik törvénytelen módon, önhibájukon kívül hátrányos megkülönböztetésben, illetőleg hátrányban részesültek, mielőbb teljes elégtételt kapjanak, szem elött tartva a gyülekezeti érdeket is.
Azokkal szemben, akiknek magatartásuk miatt az egyházi közéletből el kell távozni, megbocsátó szeretettel kell eljárni.
A presbitérium a bekövetkezett változással kapcsolatban felmerült minden eljárásra nézve a zsinatpresbiteri elv és a törvényesség szigorú megtartását és érvényesülését elengedhetetlennek tartja, és kéri az illetékeseket, hogy a törvénytelenséget, bármely irányból is jöjjenek, a törvényesség felhasználásával hárítsa el.
A presbitérium ezt a határozatát a felsőbb egyházi hatóságokhoz felterjeszti.
