Budahegyvidéki Református Egyházközség – Elsodródva a másiktól

Elsodródva a másiktól

A Házasság hete alkalmat ad, hogy ránézzünk a házassági elakadásainkra, ma különösen szükséges, hogy tudjuk: a házassági kríziseink mélyén a szívünkben „benső szobánkban” nem vagyunk egyedül (Mk 2,17). A vívódásban, érzelmi sivatagban van forrás, ajándék.

TEXTUS: Jn 4,13-19, 29.
„Kapcsolataink története határoz meg minket.” (Sue Johnson)
A Samáriai asszony találkozása Jézussal az elején a szomjúság enyhítéséről „fáradtságról” „kútról”, „vízről” szól. A történet akkor kerül magasabb síkra, amikor Jézus azt mondja: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne”(4,14). Jézusnál a víz: élet, életforrás, mely buzog, soha ki nem apad. Az asszonyban vágyat, életszomjúságot ébreszt, kéri ezt a vizet. Miért? A válasz benne van az életében, házassági kapcsolatainak történetében. Nem sikerült egy emberrel sem úgy összekötnie a sorsát, hogy ne kellett volna a későbbiekben valamilyen oknál fogva felbontani a házasságot. (A válások okát a kortörténet alapján nem tudjuk.) A férjeiben nem kapott társat, biztonságot, védelmezőt, gondviselőt. Nem tudott a férfi (férjek) mellett, mint nő, feleség, önmaga lenni. Ma ezt úgy nevezzük a partnerkapcsolatban, a kiteljesedés hiánya. A férj mondja: „Csak arra kellettem, hogy pénzt keressek, másra nem voltam jó.” A feleség hangja: „Kiszolgálni, mindent rendbe tartani jó voltam, és „arra”.. észre sem vett, soha egy jó szó, dicséret nem jött tőle.”
Jézus számára a válások az élet kudarcát jelentik, a lelki vívódások, elhagyatottság, becsapottság, csalódás előtte van. Tudja a jelen és a múlt kapcsolatait, hol tartunk most a házasságunkban. Mi mozog bennünk, mit váltanak ki belőlünk a másik szavai. Tudja a múltat, az előzőeket, próbálkozásokat (öt férj) mikor és hol fájt, mi az, amit az ember el tudott engedni, le tudott zárni, hol maradt még tüske, harag, düh, szégyen, vagy be nem teljesült vágy, lelkiismeret-furdalás.
Jézus azt kéri az asszonytól, vigye el a kúthoz a férjét. A Házasság hete alkalmat ad, hogy ránézzünk a házassági elakadásainkra, ma különösen szükséges, hogy tudjuk: a házassági kríziseink mélyén a szívünkben „benső szobánkban” nem vagyunk egyedül (Mk 2,17). A vívódásban, érzelmi sivatagban van forrás, ajándék. Ő hív, ránk vár a párunkkal.
A lélek mélyén Jézus hallja, ha hálát adok a másikért, köszönetet mondok a házasságomért, vagy ha rágódom, gyötrődöm, az imádságaimban elzárom a másikat, mert nem tudok rá gondolni, bízni benne.
Ez az asszony, miután találkozott Jézussal, úgy élte meg, Ő mindent megmondott, amit tett, utána elment és elmondta másoknak (4,29). Amikor kimondta a valóságot, hogy neki nincs férje, Jézus reakciójában átélte az igazságot: „Jól mondtad…ebben igazat mondtál” (4,17) A jó, jót ad, az igazság szabaddá tesz (Jn 8,32), érint, érti, átérzi az életünket. Jézus az élet forrása, bennünk „buzog”, megújít minket, házasságunkat, új kötödést ad.

Tóth János