Péter azt mondja pár órával ezelőtt: nem ismerem őt! Ez persze a tagadás mondata, divatos nyelven: az elhatárolódásé, az önmentésé. De van ebben elszólás is. Valóban, Péter nem ismerte még Jézust. A dicsőséges Krisztust szerette és imádta, és szolgálni akarta. De amikor látja, hogy leköpik azt az arcot, amelyen Isten világossága ragyogott fel – azt […]

Continue reading

Mit gondoljunk erről a hitről, az ilyen titokban való tanítványságról? Azt, amit az evangéliumok mondanak. Többek között éppen ezért érdemes József alakját megismerni közelről, mert az evangéliumok nem kérdezik ezt. Nem a múltra, nem a mulasztásra tekintenek. Az evangéliumok megelégedéssel, sőt talán mondhatjuk, elégtétellel, optimizmussal és hálaadással, vagy mondhatjuk, hogy egyfajta diadallal jegyzik meg az […]

Continue reading

Most

Két most-ot hallottunk. Az elsőt Jézus mondja: még sok mondanivalóm lenne, de most nem tudjátok elviselni. A másodikat pedig, nem is olyan sok idő múlva Péter, amikor felismer valamit: most kezdem megérteni! Most, csak most kezd megérteni az az ember, aki a Lélek páratlan, soha ugyanolyan erővel és teljességgel nem ismétlődő kiáradást átélte, akit nemcsak […]

Continue reading

János a kedvenc. Nahát, éppen az Úr Jézus Krisztus, aki azt tanította, hogy ne legyünk személyválogatók, aki azt mondja, hogy mindenkit egyformán szeressünk, csak így kiemelte Jánost és ilyen különös szeretettel szerette? Azt látjuk, hogy bár együtt van a tanítványi sereg, bár mindenki egyforma rangban, tisztben, méltóságban, tekintélyben, és mégis, mindegyik tanítványnak egészen különös és […]

Continue reading

Úgy tűnik, olyan ez, mint amikor megromlik egy házasság, és a felek jó tanácsra, bölcs belátásra, nem is tudni, minek engedve úgy döntenek, hogy kibékülnek, akkor szokott az történni, hogy a sérelmezett megkérdezi a másikat, aki a bántást okozta, mondjuk, a férj a feleségét vagy a feleség a férjét, hogy: szeretsz? Igen, mondja a másik, […]

Continue reading

Jézus Krisztus szenvedésének nem a hossza számít. Jézus nem hősként halt meg. Szeretnénk, tudom, ha megdobbanhatna keresztyén szívünk, és azt mondhatnánk, hogy nekünk is van egy héroszunk, egy hősünk, a hősök hőse, aki nagy harcban, nagy tusában, nagy küzdelmek közepette halt meg. De Jézus nem hősként, hanem áldozatként halt meg. Az Ő nagy tusája  már […]

Continue reading

A mai világ tele van – ahogy az okos emberek mondják – kényszerített feledéssel. Ülök a pláza közepén, ringatom a lelkem. Ez kényszerített feledés. Feledni szeretnék. Népek, országok akarnak felejteni, hogy mi történt száz esztendővel ezelőtt az örményekkel, mi történt hetven évvel ezelőtt Magyarországon, vagy mi történt ötszáz évvel ezelőtt. És ezek csak a nagy […]

Continue reading

Mégis, úgy, a tanítványok miből éltek? Mégis mit ettek? Hova hajtották le fejüket? S ha azt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben és Pál apostol leveleiben, hogy a nagy apostol, Pál nem röstellt kétkezi munkából megélni, sőt, bátran megírja a korinthusiaknak, hogy ti ugyan készek voltatok arra, hogy apostoli szolgálatomban engem eltartsatok, mégis meg akartam tartani azt […]

Continue reading

dr. Szabó István 2009. február 15. Textus: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. íz igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és […]

Continue reading

dr. Szabó István 2009. február 8. Textus: “Ne nyugtalankodjék a ti szí­vetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készí­tsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készí­tek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, […]

Continue reading