Elnézem a fiatalokat, a gyerekeimet, és az unokáimat, falják a sci-fit meg a fantasyt! Csak kapkodok ide-oda, mint egy csökött, öreg, fafejű racionalista, legalábbis ahhoz képest, amit a mai ember el tud képzelni, ki tud ábrázolni, le tud írni, el tud gondolni. Tényleg olyan nehéz, úgymond, elhinni, hogy van feltámadás, hogy feltámadnak a halottak, hogy […]

Continue reading

Két napja maguk mögött hagyták az ügyet, és most még, talán egy utolsó fordulóra, utolsó szóra egybegyülekeznek. Most még kibeszélik magukból a dolgot, elvarrják a szálakat, aztán megy ki-ki a maga dolgára. Figyeljük meg azonban, hogy együtt lenni és egynek lenni nem ugyanaz. dr. Szabó István 2017. november 5. Lekció: 108. zsoltár Imádkozzunk! Mennyei Atyánk […]

Continue reading

A bűnbakképzés lényege az, hogy a bűnbaknak is vállalnia kell ezt a szerepet. Vállalnia kell és ki kell mondania, hogy ő az oka, ő az eredője a nyomorúságoknak, ő az oka a rengeteg bajnak, sőt, őbenne összpontosul mindez. Csak ma, a mi időnkben hány ilyen esemény zajlik! Ha találnak bűnbaknak valót, kipécézik, rábizonyítják, ő pedig […]

Continue reading

Munkaimádság

Szinte kiábrándító, hogy amikor végre belepillanthatunk Jézus és az Atya közösségébe, az mennyire programszerű, mennyire konkrét, mennyire tele van kérésekkel, mennyire tele van – ezzel a világgal! Semmi váratlant, eddig ismeretlent, rendkívülit, semmi új titokzatosat nem találunk. Nem egy másik világba pillantunk bele úgy, hogy ott zavartalanság, nyugalom, oldott béke van, nem egy olyan misztikus […]

Continue reading

Arról beszélt ez az ismerősöm, hogy milyen borzasztó dolog az, hogy Krisztus varratlan köntösét szétszaggatták az egyház története során. Na mondtam magamban: már kezdi, jönnek megint a katolikusok, hogy a reformációban a Krisztus varratlan köntöse szét lett szaggatva, és szégyelljük magunkat mi, reformátusok, evangélikusok és protestánsok, és térjünk gyorsan vissza és hegesszük újra a köntöst… […]

Continue reading

Azért nem akar kenyérszaporító király lenni, és azért töri meg a számára felkínált csodálatos karriert, azért nem kér ebből az életpálya modellből, azért nem tör – emberileg szólunk – a csúcsra, mert Ő maga a kenyér. Nem kell neki kenyeret szaporítania, nem azért jött, hogy beálljon valami transzcendens pékségbe, amely össze van kötve a mi […]

Continue reading

Ecce homo

Péter azt mondja pár órával ezelőtt: nem ismerem őt! Ez persze a tagadás mondata, divatos nyelven: az elhatárolódásé, az önmentésé. De van ebben elszólás is. Valóban, Péter nem ismerte még Jézust. A dicsőséges Krisztust szerette és imádta, és szolgálni akarta. De amikor látja, hogy leköpik azt az arcot, amelyen Isten világossága ragyogott fel – azt […]

Continue reading

Mit gondoljunk erről a hitről, az ilyen titokban való tanítványságról? Azt, amit az evangéliumok mondanak. Többek között éppen ezért érdemes József alakját megismerni közelről, mert az evangéliumok nem kérdezik ezt. Nem a múltra, nem a mulasztásra tekintenek. Az evangéliumok megelégedéssel, sőt talán mondhatjuk, elégtétellel, optimizmussal és hálaadással, vagy mondhatjuk, hogy egyfajta diadallal jegyzik meg az […]

Continue reading

Most

Két most-ot hallottunk. Az elsőt Jézus mondja: még sok mondanivalóm lenne, de most nem tudjátok elviselni. A másodikat pedig, nem is olyan sok idő múlva Péter, amikor felismer valamit: most kezdem megérteni! Most, csak most kezd megérteni az az ember, aki a Lélek páratlan, soha ugyanolyan erővel és teljességgel nem ismétlődő kiáradást átélte, akit nemcsak […]

Continue reading

Ha akarom

János a kedvenc. Nahát, éppen az Úr Jézus Krisztus, aki azt tanította, hogy ne legyünk személyválogatók, aki azt mondja, hogy mindenkit egyformán szeressünk, csak így kiemelte Jánost és ilyen különös szeretettel szerette? Azt látjuk, hogy bár együtt van a tanítványi sereg, bár mindenki egyforma rangban, tisztben, méltóságban, tekintélyben, és mégis, mindegyik tanítványnak egészen különös és […]

Continue reading