Munkaimádság

Szinte kiábrándító, hogy amikor végre belepillanthatunk Jézus és az Atya közösségébe, az mennyire programszerű, mennyire konkrét, mennyire tele van kérésekkel, mennyire tele van – ezzel a világgal! Semmi váratlant, eddig ismeretlent, rendkívülit, semmi új titokzatosat nem találunk. Nem egy másik világba pillantunk bele úgy, hogy ott zavartalanság, nyugalom, oldott béke van, nem egy olyan misztikus […]

Continue reading

Graffiti

Ezzel érkeztünk a legfontosabbhoz. Elárulom nektek ugyanis, hogy Isten is nagyon szeret graffitizni! Hova? A szívekbe. Erről nagyon sokszor van szó a Bibliában, hogy Isten a szívekbe akar írni, graffitizni. Akinek a szívébe graffitizik Isten, annak megtisztul a szíve, mit ezé a bénáé. Ez Istennek a takarítási módszere: a szívekbe ír. És tudjátok, mi az, […]

Continue reading

Korinthus

Nos, elmagyaráztuk nagyjából, hogy miről szól a mai ige. De megspórolhatjuk-e, hogy feltegyük a kérdést: csak ennyi? Annyi, hogy megmagyaráztuk? De mi vonatkozik ebből ránk, hogyan gyakoroljuk mindezt ma? Lehet-e egyáltalán úgy eljárni, mint Pál, ahogy ő tanácsolja? Vagy igaz az az érv, hogy azóta annyira megváltozott a helyzet, a kor, hogy ezek ma már […]

Continue reading

„Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” – van ebben egy csipetnyi irónia, elnéző nagyvonalúság, amit az erősebb engedhet meg magának a gyengébbel szemben. Hiszen az Isten „bolondsága” – idézőjelben – bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” – idézőjelben – erősebb az emberek erejénél! Mert Isten tudja, hogy nem a […]

Continue reading

Mi teljesülne, ha Jézus valóban azt váltaná valóra, ami legmélyebben bennünk van? Nem az a kérdés, hogy őszintén kérjük-e, amit kérünk, hanem hogy a legmélyebben bennünk élő vágy, kívánság, törekvés micsoda. Mi lenne, ha az teljesülne? Még az is lehet, hogy a két vak sem a látását nyerte volna vissza! Milyen jó, hogy Jézus nem […]

Continue reading

Pásztorok városa

Ugyanezt mondta az angyal a pásztoroknak: örömhírt mondok! Csak ő nem azt fűzte hozzá, amit a kis legénykék: el-bisharah, örömhír, fiad született, hanem az angyal úgy folytatta: örömhír, Üdvözítő született! Úgy üzent a pásztoroknak Isten, úgy küldte az angyalokat a pásztorokhoz, ahogy a kisfiúk szaladtak az apukához akkoriban is meg most is, megmondani a jó […]

Continue reading

Ezek a kemény szavak azonban mutatnak valami jót is: azt mutatják, hogy Jézus feltámadásának hírében hinni Jézus szerint reális és logikusan következtethető lehetőség volt a tanítványok számára, és így persze a mindenkori, a mai tanítványok számára is! Azt mutatja, hogy Jézus nem olyat kér számon, ami lehetetlen lenne, amiről azok nem tehetnek, annál is inkább, […]

Continue reading

…ha végignézzük az evangélium, a jóhír pályafutását a zsinagógákban vagy akár a jeruzsálemi templomban, elég gyakran ismétlődő helyzet ez, hogy botrány az istentiszteleten, zsinagógában vagy templomban! És megszorongat az a kérdés minket, hogy nem tartozik-e a keresztyén istentisztelethez, az evangéliumhoz valamiképpen eredendően és kikerülhetetlenül a botrány?  S hogyha mindig szépen „lemegy” az istentisztelet, annak rendje […]

Continue reading

És akkor itt van ez az első nekirugaszkodás, az első mondat, ami a mi fülünkben kicsit kilóg a sorból: imádkozzatok a hatalomért! … Azért érdemes ennyire részletezni a levél gondolatmenetét és megfogalmazását, mert kevés vád és gyanú éri gyakrabban a keresztyéneket, mint az, hogy megalkuvók, hogy Nagy Konstantin császár óta mindig igazodnak, dörgölőznek a hatalomhoz. […]

Continue reading

Vajúdás kínjai

Jézus számára a gyermek kihordása, a vajúdás nemcsak egy érzékletes, alkalmas kép valami világméretű, drámai kibontakozásra, minthogy férfiként biztonságosan kívülállónak érezheti magát, hanem külön figyel konkrétan éppen azokra, akiket pontosan állapotuk törékenysége, kockázatai és fájdalmai tesznek alkalmassá arra, hogy az emberiség sorsának törékenységét, kockázatait és fájdalmait testükben kifejezzék. Sánta Ibolya 2016. december 4. Lekció: “Hallottuk […]

Continue reading