“Galambom csak egy van”

Számomra a nyarak egyik legjobban várt programjai közé tartozik mindig a gyülekezetünk által szervezett ifjúsági tábor. Ez idén sem volt másképp, de mégis kicsit kételkedve vártam a hetet…új lelkész, új táborhely, sok új ember,

új programok, rám bízott feladat…. vajon milyen lesz? Ezzel a kérdéssel indultam útnak Dunaszentbenedekre.

A tábor témájául az Énekek Éneke szolgált, melyet a hét folyamán különböző módokon „dolgoztunk” fel. Minden napunk közös énekléssel, igeolvasással, valamint ahhoz kapcsolódó rövid gondolatébresztő áhítattal kezdődött, amit – a már ifjúsági táborból jól megszokott és bevált – csoportbeszélgetés követett. Ez a témaválasztásból és a nagy korkülönbségekből adódva három csoportban zajlott. A fiúk Tamás vezetésével, míg a lányok kor szerint különválasztva, a fiatalabbak Szűcs Julcsival, illetve Alberti Rékával, a konfirmált, „idősebb” lányok, pedig az én segítségemmel oszthatták meg gondolataikat csoportjaikon belül.

A délután folyamán „előadásokban” volt részünk. Ez a számunkra még új program, vendégek érkezését jelentette, akik saját életútjukról meséltek nekünk, kicsit a táborunk témájához is kapcsolódva, a hit- házasság-hivatás kérdéséről. Így hallgathattuk Derencsényi Zsuzsannát, aki a budapesti Schweitzer Albert Református Szeretetotthon egykori vezetője, majd Imre Zitát, aki a Dunaszentbenedeki református gyülekezet lelkipásztora. Továbbá eljött közénk a püspök úr is, valamint Vincze Béla – gyülekezeti tagunk – egész családjával. Különböző élethelyzetekben meséltek érdekes és izgalmas gyerekkori történetekről, az Istennel való kapcsolat, vagy akár a szerelem megéléséről, pályaválasztásról, kapcsolattartásról, valamint őszinte szavakkal válaszoltak minden feltett kérdésünkre.

A hagyományokhoz híven az előre megszervezett programok között szerepelt még az imaháromszögek megtartása, mely a nevéből adódóan, hármas kis közösségekből áll, és ezen belül lehetőség nyílik nemcsak egymás jobb megismerésére, hanem további lelki épülésre, közös imádkozásra, az aznapi igeszakaszról való elmélkedésre. Természetesen a nap többi részét kötetlen beszélgetések, közös strandolások, társasozások, labdázások, étkezések, éneklések, és egyéb általunk kitalált programok töltötték ki.

Visszatérve az Énekek Énekéhez, az erre épülő csoportbeszélgetések, először az önismeretről, majd párkeresésről, párkapcsolatról, később pedig a döntésekről, szexualitásról szóltak. Ebben a sorrendben haladva érintettünk minden nap egy témát, az előbb felsoroltakból. Hogy egy pár példát említsek, felmerült a kérdés, hogy: Milyennek látom magamat? Milyennek lát Isten? Milyen társra vágyunk, milyen illik hozzánk? Hol állunk a párkapcsolatunkban? Milyen döntést hoztunk már, vagy mi az, ami még előttünk van? Hogyan fejezzük ki szeretetünket?  Mit mond a Biblia a testi kapcsolatról?

Azt gondolom, hogy ez a sokak által tabunak kezelt téma mindannyiunkat elgondolkozatott, és lehetőséget adott kérdéseink feltevésére, esetleg más nézőpontok, vélemények megismerésére, tapasztalatok megosztására. Ami nekem mégis a legtöbbet jelenti, hogy mindezt egy olyan társaságban tehettük meg, amelyben az Isten Igéje az első, a Vele való kapcsolatunk a legfontosabb, s aki ezt a mi közösségünket úgy tudja formálni, hogy az egyen-egyenként is javunkra válik.

Seres Eszter