Sodrásban

„A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,12)
Benne van, hogy a felek nem csupán egymás mellett élnek (ami gyakran „páros magányban” végződik), hanem összefonódva. Éppen ez az összefonódás az alapvető különbség együttélés és házassági kötelék között.

A keresztyén házasság sajátossága a „hármas kötelék”. Vagyis az, hogy egy férfi és egy nő nem csak egymás felé köteleződik el, hanem Isten felé is. Más szóval: nem csupán egymással kötik össze életük fonalát, hanem Istennel is. Ezt így olvassuk a Bibliában: „A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,12)
Nagyon gazdag ez az egyszerű kép.
1. Benne van, hogy a felek nem csupán egymás mellett élnek (ami gyakran „páros magányban” végződik – Gyökössy Endre), hanem összefonódva. Éppen ez az összefonódás az alapvető különbség együttélés és házassági kötelék között.
2. Benne van, hogy egészen más minőségű lesz a házassági kötelékünk, ha nem csak mi mozgatjuk a szálakat, hanem Isten is. Három szóval foglalom össze ezt a más minőséget:
• Azonosság: A fonalakban van azonosság, de ettől még nem teljesen azonosak. Isten sem azonos az emberrel. És az emberi szálak sem azonosak. Pl. nem azonos neműek.
• Azonosulás: Isten nem azonos az emberrel, de azonosult vele. A házastársak sem azonosak, ám azonosulniuk kell. Szépen össze kell sodródniuk, és ez – egy kis képzavarral élve – nem megy mindig súrlódások nélkül. Ezért is fontos, hogy Isten is benne legyen harmadik szálként életük fonalában. Az Ő jelenléte segíthet az ellentétek elsimításában, és abban, hogy mind jobban össze tudjon simulni az életünk. Hiszen az Ő jelenléte segített már abban is, hogy egymás mellé sodródtunk. Keresztyének ezt nem a véletlen művének, hanem Isten munkájának látják. Azért sodródtunk egymás mellé, hogy összesodródjunk.
• Azonnaliság: Mindez nem megy azonnal. Sőt, egy életen át történik, éppen ezért életre szólóan vállaljuk az összefonódást.
3. Hogyan határozza meg ez a másfajta minőség a házassági köteléket? A bibliai képben benne rejlik a válasz: „A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Lássuk meg: nem azt mondja, hogy nem szakad el, hanem hogy nem szakad el egyhamar. Ez alázatra int: Ne gondoljunk és hirdessünk többet, mint amit Isten Igéje mond. Ne nagyzoljunk azzal, hogy egy keresztyén házasság szétszakíthatatlan. Ám abban bízhatunk, hogy a hármas kötelék nagy szakítószilárdsággal rendelkezik.
Végül: ha tovább gondoljuk ezt a képet, társadalmi felelősségünket is kiolvashatjuk belőle.

A hármas kötelék mindkét végénél találunk valamit. Egyik végénél családunkat, és/vagy a ránk bízottakat. Másik végénél a hit horgonyát, amellyel Krisztusba kapaszkodunk. Ez egyszerre jelent összeköttetést és megtartatást.
Házasságunk társadalmi szerepe olyan, mint az a hajókötél, amivel a hajókat kikötik vagy lehorgonyozzák. Ha erős, képes megtartani a hajót a különféle áramlatok és sodrások közepette. Kiváltságos feladatunk, hogy ilyen összekötő és megtartó szerepet töltsünk be házassági hármas kötelékünkkel. Egy olyan társadalmi közegben, amelyben egyre több minden szétszakadni látszik, ez nem kevés.

Szűcs László