Szűcs Tamás

Már a régi, a szentendrei gyülekezetünkben is tartottam gyermekistentiszteleteket. Ezt folytattam Budahegyvidéken is, kiegészítve gyerektábor szervezéssel és foglalkozásvezetéssel. Az idő haladtával azonban átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Ha mostanában helyettesítőként megkérnek, még mindig nagy örömmel és lelkesedéssel segítek a gyerekmunkában.
Amikor a mi gyermekeink kisebbek voltak, az istentiszteleteken többnyire a karzaton ültünk. Fentről jól láttuk, hogy keresztelők alkalmával a templomot kevéssé ismerő keresztelős családok feszengve, idegesen, görcsösen vesznek részt az eseményen. Feleségemmel azt gondoltuk, hogy ez méltatlan ehhez az alkalomhoz, hiszen keresztelő csak egy van egy életben. Érzésünk szerint ezeknek a megismételhetetlen alkalmaknak áldottnak, ünnepinek, az Isten házához méltónak kellene lennie. A lelkész testvérekkel erről folytatott megbeszéléseket tett követte, és az utóbbi években a keresztelések előtt két „felkészítő” beszélgetés is van, egy lelkészi és egy presbiteri. Ma már, több mint a 200 felkészítő beszélgetésem után, talán elmondhatom, hogy Isten áldása kíséri ezeket a konzultációkat, így ezeket szívesen folytatom továbbra is.
Én a munkámban is azon dolgozom, hogy a hozzám fordulók még jobb vezetővé, vezetőtárssá, beosztott munkatárssá, férjjé, élettárssá, apává, gyermekké váljanak. Ezen dolgozom a gyülekezetben is lelkész testvéreinkkel és feleségemmel, Vozár Annával. Megvalósítandó terveink között szerepel bibliakört szervezni a keresztelős családokból, részt venni a jegyesoktatás részeként egy gyülekezeti házaspárhoz szervezett látogatásokban, újra (felnőtt) konfirmandusok találkozója/bibliaköre, és még több más is, „ha az Úr akarja és élünk”.