Csapó Balázs

2001-ben jutottam hitre egy nagyon súlyos lelki, magánéleti és karrier-krízis legmélyén. Meggyőződéses ateistából elveszett keresővé váltam, majd egy pünkösdi zarándoklaton nagyon meghatározó találkozásom volt Istennel. A XII. kerületben nőttem fel, ezért a zarándoklatról hazatérve abba a templomba mentem el ahová hittanra jártam gyerekkoromban, hogy a megújulásomhoz segítséget és társakat találjak. Ez a budahegyvidéki református gyülekezet volt, ahol azonnal és nagy szeretettel befogadtak, de azt hiszem református önazonosságom nem csak ennek a “véletlennek” köszönhető. Csatlakoztam az ifi-csoporthoz, amiből 27 évesen korban kissé kilógtam de nagyon sokat jelentett a gyülekezeten belüli kis közösséghez való élő és rendszeres kapcsolódás. Egy évre rá felnőtt konfirmandusként tettem fogadalmat, az áldáskor “Az Isten világosság” igét kaptam Szabó Istvántól. Később Hidvégi Csongor hívott a gyülekezet Máté János kórusába, ahol az énekkar megszűnéséig szolgáltam a basszus szólamban. Az ifjúság jelölt először a presbitériumba, ahol 2005-ben pótpresbiterré választottak és néhány évre rá Kolozsváry Bálinttól vettem át a jegyzői szolgálatot, melyet a mai napig végzek. A rákövetkező ciklusban választottak a presbitériumba szavazóként. A gyülekezetben részt vettem a kommunikációs munkacsoport munkájában és közegyházi szinten a Csillagpont kommunikációjában is vállaltam szakmai szolgálatot. Alkalmanként bizonyságtevőként hívtak meg a gyülekezet ifjusági munkájába és egyéb gyülekezeti alkalmakra. Két kisfiamat már itt a gyülekezetben kereszteltük. 2017-ben csatlakoztam az új énekkarhoz és továbbra is vállalom a presbitérium jegyzői tisztségét.