Díj előlegben

Károli Gáspár-díjat vehetett át Kovács István Gábor történész presbiterünk október 30-án. Az elismerést Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át hétfőn Budapesten, a minisztérium tükörtermében. A díj azoknak a kiemelkedő személyiségeknek az elismerésére adományozható, akik a hittudományok terén kifejtett munkásságukkal gazdagították a magyar tudományos életet, illetve a magyar vallási irodalomban és vallási életben kiemelkedőt alkottak, különös tekintettel a biblikus tudományokban, illetőleg a teológiában – fordítással, tanulmánnyal – elért kimagasló eredményeikre – ismertette a miniszter a díjátadó ünnepségen.

Ajándékkal válaszolni a személyes veszteségre
Balog Zoltán úgy fogalmazott: Luther nélkül nincs Németország, és Károli Gáspár nélkül nem létezne a magyarság sem a mostani formájában. A miniszter ünnepi beszédében arról a lelki teherről is szólt, amit a díj névadója, Károli Gáspár hordozott, miközben a Bibliát fordította. „Az 1586-os pestisjárványban elveszítette három gyermekét és a feleségét, ilyen körülmények között dolgozott. Életpéldájából azt lehet megtanulni, hogy a hívő keresztyén ember ajándékkal válaszol életének személyes veszteségére. Ez tette igazán naggyá emberként és tudósként is Károlit” – tette hozzá.
„A két díjazott fontos közszolgálatot, kiemelkedő egyháztörténeti munkát végez” – hangzott el Kovács István Gábor munkásságának méltatásában. Kovács István Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára azt mondta az egybegyűlteknek, hogy a díjat előlegnek tekinti, hiszen még sok tudományos kötet elkészítése vár rá.

Ott állnak mögöttük
Kovács István Gábor az identitás meghatározó szerepéről szólt a reformatus.hu érdeklődésére: „Szülőfalumban, Hernádszurdokon múlhatatlan élményem volt az »istenes emberrel« való találkozás, hiszen a Hernád túlsó partján, Göncön fordította a Szentírást Károli. Ez az élmény meghatározó volt egész életemre nézve, bármit is tettem.”
Legfontosabb munkái között tartja számon, hogy foglalkozhat a tudáselittel. „Az egyetemi tanárok élettörténetének feldolgozása közben jöttem rá, milyen fontos a felekezeti hovatartozás. Bármelyik 20. századi református egyetemi tanár életét vizsgáltam – geológust, jogászt, történészt, orvost – a családfában kutatva mindig találtam az ősök között református lelkipásztorokat, tanítókat. Vagyis a mostani professzorok mögött ott állnak a 16. századi reformátorok, a generációkon átívelő hálózat, különösen jól látszik ez Sárospatakon. Számomra ez a felismerés adta a legnagyobb élményt a munkámban. A tiszáninneni egyházkerület után, ha Isten éltet, szeretném még a többi egyházkerület egyetemi tanárságának az életét is feldolgozni” – fűzte hozzá Kovács István Gábor.

Kovács István Gábor kutatási területe az 1980-as évek végétől a magyar polgárosodás korabeli tudáselit, az egyetemi tanárok kutatása. Az egyetemi tanárokat újabban felekezetenként vizsgálja, mint a sajátos felekezeti-művelődési alakzatok meghatározó tényezőit. Tanulmányai fontos adalékok a református oktatásügyre és arra nézve, hogy a magyar reformátusság milyen szerepet játszott, milyen színeket adott a magyar művelődéstörténethez az elmúlt századokban.

A Károli Gáspár-díjat húsz évvel ezelőtt, 1997-ben alapította az akkori kulturális minisztérium, azóta évente egyszer adják át olyan kiemelkedő személyiségeknek, akik a hittudományok területén maradandót alkottak. Az ünnepségen részt vett – mások mellett – Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos, Bogárdi Szabó István református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Szabó Ferenc dunamelléki lelkészi főjegyző, valamint Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára.

Fekete Zsuzsa, fotó: Vargosz
forrás: reformatus.hu