Hit, Biblia, Imádkozás

A konfirmációs előkészítő első három alkalmán arra jöttem rá, hogy a hitgyakorlásban a tudatosság éppen olyan fontos, mint a hétköznapi élet más dolgaiban. Például mindannyian szeretnénk hatékonyan kommunikálni (konfliktusokat kezelni, igényeinket közölni), de ezt „ösztönösen”, tudatos figyelem nélkül tesszük. Így olyan benyomás alakulhat ki bennünk, hogy értünk hozzá. Ehhez képest az előre eltervezett, a részletekre különös figyelmet fordító kommunikáció minden esetben célravezetőbb.
A saját esetemben épp ezt figyeltem meg: a hit és az imádkozás számomra – eddig – olyasmi volt, ami „magától értetődő”, szinte teljesen mentes a tudatos erőfeszítésektől. Nem is tekintettem rá úgy, mint amiről külön gondolkozni kellene, aminek a minőségét vagy gyakorlatát meg kellene vizsgálni. Az órák viszont rámutattak arra, hogy milyen fontos a Bibliában leírt keretek, szokásrendszerek betartása, az ima felépítésének megismerése, mivel ezek más, újfajta minőséget adnak hozzá a hit gyakorlásához.
A Biblia emellett sokáig valamiféle „bölcs könyvként” jelent meg előttem, ami a szent szövegek mellett rengeteg életrajzi adatot tartalmaz. Korábban emiatt nem is forgattam a Bibliát, csak annak a kivonatolt formáját, a gyerekeknek szóló képes változatot. Most, hogy alkalomról alkalomra közösen nézzük át az egyes részeket, világossá vált számomra, hogy a Biblia alaposabb ismerete ugyanúgy hozzátartozik a hit gyakorlásához, mint az imádkozás vagy a templomba járás. A Biblia szövege nem csak a lelkészek számára kell, hogy ismert legyen (hiszen úgyis „ők beszélnek róla”), hanem mindenkinek, aki mélyebben szeretné ismerni és megérteni Isten igéjét.

Berta Judit