Vallomás a diakóniai bibliaóráról

 

Nagyon nehéz a diakóniáról írni, hiszen ez a szolgálati terület tele van intimitással, ezért sok minden elrejtve zajlik a nyilvánosság elől. „A szeretet mindent elfedez” (1Kor 13,7): különösen azokat a dolgokat, melyek erőtlenségből, betegségből, az időskor nehézségeiből fakadnak.

Amikor hat évvel ezelőttbaz intézményes diakóniai szolgálatomból ebbe a gyülekezetbe kerültem, hálás voltam Istennek, hogy itt otthonra találtam. Úgy éreztem, itt cél a Jézus Krisztusban való növekedés és a testvéri szeretet gyakorlása. Különösen a Naomi körben – őket szeretném néhány mondatban bemutatni.

 

Ez a kör egymásra figyelve, “kifelé és befelé” is elfogadó. Csütörtök délelőttönként találkozunk,  ahol a keretet Isten igéje határozza meg, de számon tartjuk és beszámolunk egymásról, imádságban hordozzuk a betegeket, a gyulekezetben megkeresztelteket, a konfirmáltakat, köszöntjuk a születésnapjukat vagy névnapjukat ünneplőket is.

De fizikai kondiciónk karbantartásáról is gondoskodik egy tornatanárnő társunk.

Ebben a körben érdekes találkozásokra is sor kerül. A meghívottak között szerepelt a gyulekezetből eltávozott lelkipásztor, az evangélikus testvérek hasonló köre, a 12. kerület rendőrparancsnokságának munkatársa. De a gyülekezetünk területén működő Kálvin János Református Szeretetotthon igazgató-lelkipásztora is tartott nemrég közöttunk bibliaórát.

Vágyunk és kívánságunk az, hogy Isten tegye áldottá csoportunk minden jószándékú törekvését, fáradozását a gyülekezet egész közössége javára. Igy kívánunk áldott adventi előkészületet, karácsonyt és békés, boldog új esztendőt!

Derencsényi Zsuzsanna