Történetünk

A Budahegyvidéki Református Egyházközséget 1931-ben  alapították az akkortájt benépesülő budahegyvidék református lakói. Az istentiszteleteket kezdetben a Márvány utcai iskolában tartották, mígnem 1935-ben meg nem vásárolták a Böszörményi út és a Beethoven utca sarkán álló épületet, amely mindmáig a gyülekezet otthona. Az eredetileg étteremnek épült épületet az egyházközség csak ideiglenesen akarta használni és 1941-ben a templomépítés céljára meg is kapták azt a területet, amelyen ma a MOM Művelődési Ház áll.

Végül a világháború és a kommunizmus nemcsak az új templom felépítését, de a Böszörményi úti épület komolyabb átépítéseit is rendre meghiúsította. Csak az 1980-as években vetődhetett fel újra a gyülekezeti ház bővítésének, templom jellegűvé formálásának gondolata. Bár 1995-ben az átépítés első szakasza – amelynek legszembetűnőbb eredményei a karzatos templomtér és az erdélyi jellegű torony – lezáródott a templom átépítési munkálatai mindmáig folyamatban vannak.

Az egyházközség 1008 tagját az 1997-ben lelkipásztornak megválasztott Dr. Szabó István pásztorolja, aki 2002-től a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A gyülekezet életének centruma a vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő istentisztelet, amellyel egy időben gyermekistentiszteletet is tartunk, míg a legkisebbeket játszóház várja. Vasárnap és csütörtök este 6 órakor szintén istentiszteleti alkalomra; kedd este 6-kor és csütörtök délelőtt 10-től bibliaórára várjuk gyülekezeti tagjainkat, de minden kedves érdeklődőt.

A Böszörményi-úti református templom építészeti története

(a Hegyvidék c. lap 2001 január 24.-iki száma felhasználásával)

1932: Wanda Lajos műépítész megtervezi az épületet, amely “Claridge” néven bevezetett étterem és kávéház formájában nyílt meg (a Gaál u. felől volt az étterem, a Böszörményi-úti fronton a kávéház, középen a konyha, az emeleten a vendéglős lakása és a bridzsklub. Az épület lapos tetején nyári kerthelyiség létesült.
1935-ben az épületet eladják a Református Egyháznak. Az első istentiszteletet 1935 május 5.-én tartották. A templom első lelkésze dr. Szabolcska László (Szabolcska Mihály költő fia) volt, 1957-ban bekövetkezett haláláig. 1948-ban a hívek adományaiból fémvázas haranglábat emeltek hozzá.
A 80-as évek közepére a templom látogatottsága jelentősen megnőtt és a nem templom céljára emelt épület szűknek bizonyult. A presbitérium elhatározta, hogy az épületet átépítik. Az átépítés fő szempontjai a befogadóképesség megnövelése, az épület templom-jellegű kialakítása, a sok problémát okozó lapos tető megszüntetése és az építkezés alatti folyamatos gyülekezeti működés lehetővé tétele voltak.
Az átépítésre a tervpályázatot 1990-ben írták ki. A 17 pályaműből a zsűri a “Genéve” jeligéjű pályázatot nyilvánította győztesnek, Nyíri Mária és Varga László építész-házaspár tervét. A kiviteli terveket Nyíri Mária 1994-ben készítette el. Időközben a rendezési terv lehetővé tette egy 33 m magas torony építését is. Ez utóbbi statikai terveit Wehner Péter készítette, a tervek általános statikai tervei Detre Dezső nevéhez fűződnek.
Az építkezés kivitelezését a szentendrei “Kámfor” építőipari kft. végezte el. A toronygömbben helyezték el az épület alapító okmányát. A belső berendezés (szószék, úrasztala, énekmutató táblák, világítótestek stb.) terveit Fekete György belsőépítész, a gyülekezet tagja készítette, aki annak kivitelezésében saját kezűleg is részt vett. A szószéket és a világítótesteket díszítő fafaragások az 1999-ben elhunyt Barabás József erdélyi fafaragó művész munkái.
Az átépítés anyagi fedezetét a gyülekezeti tagok adományai, a dordrechti holland testvérgyülekezet segítsége, a XII. kerületi önkormányzat hozzájárulása és a Dunamelléki Egyházkerület kiegészítése biztosították.
A templomban 2001-ben új, digitális orgonát állítottak fel.